Gyöngyös

körz. sz.: 37   ir. sz:  3200

Gyöngyös nevét az oklevelek először 1261-ben "Gungus" -ként említik. Károly Róbert király 1334-ben emelte a települést mezővárosi rangra.
A szőlőművelés és a bortermelés, az állandó piac és a kedvező fekvés miatt gyorsan fejlődésnek indult, így Gyöngyös 1334 és 1848 között a Mátravidék legfontosabb települése lett.
Később kialakult céhes ipar. Az itt megtelepült ferencesek az 1400 években templomot és kolostort építettek, ezáltal a város szerepe megerősödött. 1461-ben I. Mátyás, majd 1490-ben II. Ulászló király is megfordult falai között.
1546-tól 1687-ig Gyöngyös a török uralom alatt viszonylag békésebb körülmények között élt, így tovább fejlődött. A lakosság többségét alkotó szőlőművelők szabadon kereskedhettek boraikkal a három részre szakadt ország területén, amihez királyainktól kiváltságleveleket is kaptak.
A Rákóczi szabadságharc idején a város a Fejedelem oldalán állt.
1708 és 1710 között a városban és környékén is súlyos pestisjárvány dúlt, aminek áldozata lett (Vak) Bottyán János tábornok is, akit 1709-ben a gyöngyösi ferences templomban helyeztek örök nyugalomra. 1849 április 1-én az Orczy kastélyban tanácskozott Görgey Artur vezetésével a honvéd tábornoki kar és hozott döntést a tavaszi hadjárat terveiről, majd két nappal később Kossuth Lajos is járt Gyöngyösön.
A város fejlődését visszavetette, hogy a Pest-Hatvan-Miskolc-Kassa vasúti fővonal elkerülte a várost.
Az 1883-1885 között fellépett filoxera tönkretette az addig virágzó szőlőművelést. Gyöngyöst gyakorta súlytották tűzvészek (1904, 1908, 1917), de ennek ellenére megindult a város közművesítése. Az 1917 május 21-i hatalmas tűzvész megsemmisítette a teljes belvárost. Az újjáépítésére országos gyűjtés indult és az I. Világháború után Wargha László építészprofesszor tervei alapján dr. Puky Árpád polgármester vezetésével a város elnyerte mai arculatát.
Gyöngyös és a Mátra idegenforgalmi "felfedezése" és feltárása már az 1887-ben megalakult Mátra Egylet tevékenysége nyomán, a századforduló táján kezdődött és a fejlesztések első időszaka az 1930-as években tetőzött. Ekkor épült a ma is meglévő szállodák jelentős része, a Gyöngyös-Parád-Eger országút, megjelentek az első, mai értelemben vett útikönyvek és 1938-ban elkezdődött a kékesi Déli-sípálya építése is.
A fejlesztések második nagyobb időszaka az 195o évek elején kezdődött és az l970-l980-as években történt. Ekkor épült ki a teljes ivóvíz és csatornahálózat, korszerűsítették a 24 sz. főközlekedési utat, parkoló és pihenőhelyek létesültek, kijelölték a pihenő és parkerdőket, új szállodák épültek. Az 1990 után megjelent magántőke segítette az elöregedett szállodák átalakítását, újak építését. Új színt jelent a térség idegenforgalmában az 1998-ban megalakult Mátraljai Borút Egyesület.

Nevezetességek:
Grassalkovich-ház (ma könyvtár)
Városháza
Orczy-ház
egykori huszárlaktanya, ún. Vármegyeház
Zsinagóga 1816-1820 között épült klasszicista stílusban
Szent Bertalan Plébániatemplom, barokk stílusú, melynek helyén már a XIII. század második felében állt templom.
1736-ban épült Nepumuki Szent János-kápolna a Gyöngyös-patak hídjánál.
1806-1809 között épült, ma már nem használatos görögkeleti templom.
Szent Orbán-templom
Barokk Kálvária
Volt Jezsuita, majd Ferences Gimnázium – a mai Zeneiskola (barokk épület)
Almássy-ház, vagy Szent Korona-ház. (1784-ben épült barokk stílusú, 1806 és 1809 között három alkalommal őrizték itt a magyar koronát).
Szent Erzsébet-templom, középkori alapokon épült 1775-1779 között.
Orczy-kastély, ma Mátra Múzeum. A XVIII. században épült barokk stílusban, 1826 tájt átépítették.
Ferences plébániatemplom és kolostor (többször átépítették)
Református templom és paplak (1792 és 1844 között épült, klasszicista homlokzatú)

Ennek a lapnak Ön a: 2143-ik látogatója március 6. óta.