Győr

körz. sz.: 96   ir. sz:  Saját jegyzék szerint

Az ember először az őskorban települt meg, erről az ásatások, során előkerült leletek tanúskodnak. Az első nagyobb, összefüggő település Krisztus születése előtt öt évszázaddal alakult ki, lakói kelták voltak. Tőlük származik a település első elnevezése: Arrabona. E nevet közel nyolc évszázadig ebben a formájában használták és rövidített változatát - Raab - a település német megjelölése egészen napjainkig megőrizte.
A római kereskedők Krisztus születése előtt egy évszázaddal jelentek meg e tájon. Hamarosan kiépült a Vindobonát (Bécs) Aquincummal (Óbuda) összekötő, fontos hadiút, melyet a Dunától délre vezettek, nyomvonala a Rába torkolatán keresztülhaladt. Az átkelőhely védelmére a torkolat melletti magaslaton megerősített katonai tábor épült, ami a mai Káptalandombon helyezkedett el. Hatalmas kapuépítménye délnyugatra nézett: egykori falait a legutóbbi idők ásatásai során sikerült felfedezni.
A magyarok bejöveteléig folyamatosan laktak a régi falak között. A magyarok először a káptalandombi erősséget szállták meg (Káptalan-Győr). A megmaradt római kőfalakat földsáncokkal és fagerendákból összerótt falakkal magasították fel. A megerősített területen Szent István várispánságot és püspökséget alapított. A város magyar nevét a Győr személynév alapján kapta.
A honfoglaló magyar lakosság feltételezett települése valahol a mai belváros keleti részén volt. A város 1242-ben a tatárok kezére került, 1271-ben Ottokár cseh király, majd német lovagok csapatai pusztították el. V. Istvántól a győriek 1271-ben városi jogokat kaptak. Feltételezik, hogy ez időben keletkezett a város szabályos főtere, s az erre nagyjából-egészéből merőleges utcák rendszere. A településközpontból kivezető utak mentén kisebb-nagyobb, települések keletkeztek (Királyföldje, Szentdomonkosfalva, Szentalbertfalva, Szent-benedekfalva, Felfalu, Malomsok és Révfalu). Később, a belviszályok majd a kezdődő török támadások nyomán e városrészek szinte teljesen elpusztultak és csak sokkal később, a XVIII. század során épültek be újra. Az ezerötszázas évek derekáig elsősorban a nyugatról jövő cseh és német támadások ellen kellett a várost megvédeni. 1529-ben Lamberg Kristóf királyi városparancsnok nem vállalkozott a város védelmére, inkább felgyújtotta azt.
A török veszély tette szükségessé a nagy kiterjedésű, jobbára apró, oromfalas házakkal beépített középkori belváros átépítését és bástyákkal történő megerősítését. A kivitelezett védőmű Francesco Benigno tervei alapján valósult meg. A falak nagyobb része Bécsben égetett, jó minőségű téglából készült, a falsarkokat faragott kövekkel erősítették meg, a bástyákat föld alatti folyosók, kazamaták kötötték össze.
1594-ben a vár török kézre került, és csupán 1598-ban sikerült visszahódítani.
1743-ban Mária Terézia szabad királyi város rangjára emelte. E korban a gabonával és marhával kereskedő polgárok gazdagodtak meg: épületeik pompája vetekedett a városban elő nemesemberek palotáinak szépségével. Az ellenreformáció idején letelepülő szerzetesrendek, a jezsuiták és karmeliták új templomaik mellett kolostort, kórházat és iskolákat is építettek.
A hatalmas védőművek a napóleoni időkben újra csődöt mondtak. A várat elfoglaló Napóleon a falakat hét helyen is felrobbantotta.
1820-ban sor került a "bástyadöntésre", melynek során hatalmas, összefüggő területek szabadultak fel. A régi várfalakra is házak épültek, csupán a Kastély-bástya és Sforza-félbástya maradt épen.
Győr szerepe a múlt század derekán a gőzhajó megindulásával a búza- és marhakereskedelemben tovább nőtt. A kivételezett helyzet a Pest-Kanizsa közötti vasútvonal kiépítése után (1861) megszűnt. A kereskedelemből származó haszon elmaradását nagyarányú iparfejlesztéssel ellensúlyozták.
Az első világháború utáni években kevés, de jelentős középület létesült és közel két tucat erkélyes-loggiás, modern társasház. A város a második világháború kezdetéig megőrizte a századfordulón kialakult arculatát. A második világháború hatalmas károkat okozott. Nem csak a külvárosok területén elhelyezkedő gyárak, üzemek, laktanyák sérültek meg, a belváros palotái közül is nem egy romba dőlt. A háború pusztításainál is nagyobb változásokat okozott a belváros arculatában az 1960-as évek városfejlesztése. A régi épületekkel - ha nem állnak műemléki védelem alatt - nem sokat törődtek: a lakosság egy részét a várostól délre felépített, új lakónegyedek betonházaiba telepítették. A belváros elvesztette korábbi rangját, a régi hivatalokat, patinás üzleteket, vendéglőket és kávéházakat is megszüntették Az 1970-es évek végén indult meg Győr történeti belvárosának tervszerű megújítása. Aczél Gábor építész vezetésével a történeti belváros egészét átfogó, korszerű városrendezési terv készült, a belváros utcáit lépésről lépésre visszahódították az itt lakó embereknek.
Hosszú évtizedek után ismét megengedték, hogy az árusok sátraikat a belváros utcáin és terein felállítsák. A régi, boltozott pincékben pedig vendéglők, cukrászdák és borozók kaptak helyet. A belváros mára ismét kedvelt lakhely lett.
A város 1989-ben elnyerte a műemlékvédelem Európa díját.

Nevezetességek:
Részletes látnivalók a "Győr városát bemutató képeskönyv"-ben