Sopron

körz. sz.: 99   ir. sz:  9400

Kr.e. a VI-V. évezredben már lakott területek találhatók a város létesítésének későbbi alapját képező Borostyánkőút környékén. A neolitikumban a dunántúli vonaldíszes kultúra képviselői hagyták itt emlékeiket, a Kr.e. a IV évezredben már állattartással is foglalkoztak. A kereskedelmi útvonalak találkozása magyarázza a már a rézkorban a medence szélén fellelhető, védőárokkal erősített településeket (Kr.e.2500-1900). Kr.e. a XIII -IX. századra tehető az első folyamatos letelepülés a város mai területén. Az urnatemető területen a késő-bronzkori kézművesség egyes darabjait találták meg. Az első igazi várak, földsáncok a vaskorból valók. A Sopronbánfalva fölötti Várhely illír település volt, melyet sáncok vettek körül. A Kr.e. 350 körül hódítják meg a területet a kelták. A földsáncokat a rómaiak első megjelenésétől tovább építik, Kr.e. II.sz-tól már kőfallal is megerősítik kívülről. A település fellendülését az Ikva és a Rák patak körül a rómaiak hozták meg, akik Tiberius uralkodása alatt jelentek meg a város környéki dombokon, majd foglalták el a mai belváros területét is. A középpont a mai Fő-tér (Fórum) volt, e körül polgárházak épültek. A településhez tartozott a bécsi dombi, a megtelepedéssel csaknem egy időben épült Amphiteátrum , a temető, valamint a fazekasműhelyek (a mai Paprét területe). A római Scarabantia két fő közlekedési út, az É-D irányú Borostyánkő út és a K-Ny-i Arrabona-Vindobona találkozásánál jött létre. A mocsaras részek feltöltése, a cölöpös alapozás ebben a korban megkezdődött az Ikva és a Rák-patak között. A rómaiak elsősorban polgári települést hoztak ltre, ahol kereskedők és a kiszolgált veteránok telepedtek meg. Kr.u. 69-79. a város municipium lesz (saját szervezettel rendelkező város, lakói római polgárjoggal bírnak), a villagazdaságok szőlőtermesztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak Csak Kr.u. 50 körül vált megtervezetté a városkép. Az ellipszis alakú, 404 x 250 méteres vár építésére már 380 előtt sor került. Valószínű, hogy csaknem a város létesülésének időpontjában megindult egy másik városmag kialakulása a mai Szent Mihály-templom körül. A kereszténység itt építhette egyik első templomát és halottait a római kori temetőbe temette el. A mai Szent Mihály utca volt az Előkapun keresztül az összekötő kapocs a két városrész között. Az avarok előretörésétől (568) a város elnéptelenedett, de a romanizált lakosság maradványai még 568-ig éltek szórványban a területén. Vára romossá vált, jelentőségét elvesztette. A Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség, melynek vezérei után sok település kapta a nevét. Az Enns folyóig terjedt a magyarok fennhatósága. Erre az időre tehető a Nyugat-Magyarorszáról kiinduló kalandozások kora. A barbár támadások megelőzésére, az utak védelmére István király az egykori Scarabantia helyén határvárat emelt: Sopront. E határvár István király korában inkább csak újraszervezett volt a római kori vár vonalában. A határvár szerkezete rátelepült az itt talált római, romokra. A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek építkezésekbe: így alakultak ki az ellipszis vonalú utcák, a mai Szent György és Templom utcák. Az ellipszis két gyújtópontjában terek jöttek létre. A castellum Cyperon (Sopron) név már1096-ban jelentékeny várra vonatkozik. A vár ún. ispáni vár volt, ellátásáról a környékbeli falvak gondoskodtak. A település a még ekkor használatban álló római út ellenőrzésére szolgált, a közvetlenül fölötte fekvő Bécsi-dombon települt részeivel, ahol a legkorábbi templomok épültek. IV. Béla 1247-ben telepítette itt le a Johannita lovagrendet, hogy a bécsi kapu felől védje a várat. A határvárat II. Ottokár csapatai 1253-1278 között több ízben is elfoglalják és feldúlják. Sopron 1277-ben IV. (Kun) Lászlónak megnyitja a város kapuit, cserébe IV. László 1277-ben szabad királyi város rangjára emeli Sopront. 1277-1360 között a királyi magyar határvárból virágzó szabad királyi város lett, olyan kereskedőváros, melyben a németség fokozatos többségre emelkedik. 1440. Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval és udvartartásával együtt Sopronba menekül, majd 1441-ben elzálogosítja Sopront III. Frigyes, német királynál. 1447-től jelennek meg a céhek Sopron történetében, melyek nem csak érdekképviseletet, de szakmai garanciát és az elszegényedett tagok gondozásának, ápolásának anyagi-emberi fedezetét is jelentették. Külön érdekesség, hogy léteztek ú.n. egyházi céhek is, melyek tisztán vallási életük ápolását szolgálták. A XVI. század közepén a ma csupaszon álló vár falát védőoromzatos mellvéd koronázza. Mátyás király idejében a már korábban teljesen kialakult vár falai ismét düledezőben vannak. A vár és a város fontos szolgálatokat teljesít Mátyás királynak a német császár elleni háborúban, melynek során háborús pusztítások és rombolások érik. Az l597. évi térképen ábrázolt soproni hármas belső városfal több évszázados fejlődés eredménye. 1524-ben, Magyarországon először Sopronban jelentkezik a reformáció. A könyvégetések ellenére rövidesen a város polgárainak többsége Luthert követi. 1526-ban a zsidókat kiűzik a városból. A török 1529-ben elfoglalja és feldúlja a külvárost. A XV. század végére kialakult vár nagyjából észak-déli irányban álló téglány alaprajzú területét, melynek két hosszanti oldala enyhén domborodik, magas védőfalak zárják körül.. 1676-ban hatalmas tűzvész pusztít Sopron belvárosában. A házak többsége, melyet az akkor már a vár oltalma alá siető nemesség birtokol, megsérül. A XVII.sz végén a török uralom alól felszabaduló ország egyik fő kereskedelmi útvonala Sopronon át vezet. A XVIII.sz.elején megjelenik a nyomdászat, az ágyú-és harangöntés, virágzanak a kékfestő-műhelyek. 1753-ban fedezik fel az ország első szénbányáját, kitermelése meg is indul. 1775-től nemcsak az kap polgárjogot, aki háztulajdonos. 1786-tól válik kisvárossá fokozatosan Sopron, bár ekkor még vármegye-székhely. A lakosság száma ekkor már több mint 11000. Széchenyi István 1835-től Sopron díszpolgára, 1842-ben gőzmalmot létesít és Takarékpénztárat a német kereskedők segítségével. 1840-től a kiűzött zsidóság ismét letelepedhet a városban. Az 1848-as szabadságharcban nem játszik a város szerepet, 1848-ban Windischgrätz seregei szállják meg, a szabadságharc leverése után létrehozott dunántúli kerület központjává. 1850-től megszüntetik a városi tanácsot, csak Brennbergbánya tartozik a környező települések közül Sopronhoz, rövidesen megnyílik a Nagykanizsát a várossal összekötő vasút, üzembe helyezik a gázgyárat. A Kiegyezés után Sopron ismét megyeszékhely. A századfordulón megindul a város kapitalista fejlődése a Monarchián belül, melyet az I. világháború, a Tanácsköztársaság kikiáltása szakít meg. 1919-ben a Sait-Germain-i békeszerződés Nyugat-Magyarország jelentős részét Ausztriának juttatja. 1921. dec.14-én a népszavazáskor (melyet az Ágfalvi csata előz meg) Sopron és környéke magyar marad. Ekkor kapja a címet: "Civitas Fidelissima" (A leghűségesebb város). A két világháború között Sopron határváros, súlyos gazdasági következményekkel. Ezt a textilipar és idegenforgalom fejlesztésével próbálják ellensúlyozni. 1944. márc.19-én Sopront is megszállják a német csapatok. Az elkövetkezendő év fordulóján három hatalmas bombatámadás éri a várost. 1945. márc.31-én vonulnak be Sopronba a szovjetek. A háborút követő években a város németajkú lakosságának zömét kitelepítik. 1950-ben veszíti el Sopron megyeszékhelyi rangját. A szocializmus ideje alatt a város az ún. határsávban fekszik, csak külön engedéllyel megközelíthető. Az évek során inkább kulturális szerepe válik jelentőssé, iparát részben tudatosan visszafejlesztik. Határában húzódik a vasfüggöny, maga a város is az ún. határsávban van, rendszeresek a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. A város úgy védekezik, ahogyan tud: a Soproni Ünnepi Hetek idejére kicsit szélesebbre tudja tárni kapuit, és meg tudja mutatni valóban rejtett szépségeit a látogatóknak. A rendszerváltozást követő évtizedben a város egyre inkább a vendégmunkásság és a kereskedelem helye, a bevásárló turizmus jelentősége, melyre az egész boltrendszer megépül, csak az ezredfordulóval csökken, akkor sem jelentősen.